Az idei első félévünket jól tükrözi, hogy nem írtam róla. Nem azért mert nem csináltunk semmit, hanem mert egyik munkából a másikba álltunk. Bár tudtuk, hogy megérné cikkezni róla mégse volt időnk ilyen formában is „megünnepelni” a kertek születését.
Külföldi utazásaink alkalmával irigykedünk a déli tájakon jellemző növényállományra, azonban van néhány olyan faj a tarsolyunkban, melyek megfelelő gondozás mellett elhozhatják kertünkbe a keresett feelinget.
Egy tévesen Einsteinnek tulajdonított megállapítás szerint, ha a méhek kipusztulnak, négy évre rá az emberiség is követi őket. A méheket az utóbbi években egyre több, és összetettebb veszély fenyegeti.
A kertkivitelezés általában az építési folyamat ünnepélyes, utolsó, ugyanakkor pénztárca ürítő szakaszát jelenti. Ilyenkor következik a felismerés, hogy a házépítők által kitaposott és szinte már összetömörödött terepfelszín nem hasonlít az elképzeltre.
Ahogy kerttervezőként látom, az erkély a lakás mostohagyermeke, egy plusz tárolóhely, vagy lomtár, tele kartonokkal, beszáradt festékekkel és nem használt biciklikkel, miközben összetehetné a kezeit az, akinek van.