Zöldtetőnek nevezzük azokat a növénnyel borított tetőfödémeket, melyeken a kertépítészeti- és szigetelési rétegek összefüggő egységet alkotnak. Szélsőséges éghajlatú tájakon a tetők növényzettel való takarása régóta elterjedt, de hazánkban is hagyományos módszernek számít a pincék egyenletes hőmérsékletének fenntartására a föld-és gyeptakarással való hőszigetelés.
A zöldtető létesítés a trendiség, a városi ökologikus, környezettudatos gondolkodású építészet védjegyévé vált. Alapvetően kétféle zöldtető típust különböztetünk meg. Az egyik az extenzív zöldtető, amelynél alacsony fenntartásigényű növényeket ültetünk, pusztán a látvány és zöldfelület növelés céljából. A másik az intenzív forma, amely esetben már lehetőség nyílik a kialakított zöldben való tartózkodásra is.
Manapság az esztétikus és természethű látványon túl a zöldtető legnagyobb előnyének az tekinthető, hogy a sűrűn lakott településeken a rendelkezésre álló telekméret bővítése nélkül növelhető az ingatlan zöldterületeinek mennyisége. Emellett a zöldtető alkalmas arra, hogy visszatartsa a lehulló csapadékvizet és azt helyben hasznosítsa, illetve tompítja a városi szálló por mértékét, a rossz levegőt és a zajokat. Jelentős a szerepe az energia megtakarításban is, ugyanis télen fűti, nyáron pedig hűti a házat és a páraképzéssel javítja környezetének mikroklímáját.
Építéskor sokféle elvárásnak kell megfelelni, mind építészeti szempontból (szigetelés, lapos-vagy néhány fokban lejtő tető, megerősített födém, stb.), mind kertészeti szempontból, ami azt jelenti, hogy elengedhetetlen az olyan képzett szakemberek kiválasztása, akik rendelkeznek a különböző tetőszerkezeteknek megfelelő zöldtető rétegrendi ismeretekkel.
